Norvégia fenntartotta ellenvéleményét a moratóriummal kapcsolatban, mindamellett maga is átmeneti bálnavadászati tilalmat vezetett be, melynek feloldását a bálnapopulációról gyűjtendő újabb, megbízhatóbb vizsgálati adatoktól tette függővé. Norvégia átmeneti tilalma 1987-ben lépett hatályba.
Az átmeneti moratórium kimondta, hogy “e döntést illetően a Tanács legkésőbb 1990-re átfogó hatástanulmányt köteles készíteni és fontolóra veszi a moratórium módosítását és kiegészítések elfogadását, valamint más bálnavadászati kvóták megállapítását”. A megadott határidőre el kellett készíteni a vadászható bálnaállomány nagyságának újabb, megbízhatóbb adatokon nyugvó felmérését, valamint a Módosított Erőforrás-gazdálkodási Folyamattervet (Revised Management Procedure - RMP). A tudományos bizottság mindkét feladatát végrehajtotta, azonban a Tanács az 1990 óta megrendezett éves találkozók során elmulasztotta a moratórium és a bálnavadászati kvóták felülvizsgálatát. Ehelyett a kvóták felülbírálatát is új feltételek teljesítéséhez kötötte.
Ilyen időhúzás fényében a norvég kormány egyoldalúan úgy döntött, hogy 1993-tól folytatja a bálnák vadászatát. Norvégia a Tanács tudományos bizottsága által kidolgozott Módosított Erőforrás-gazdálkodási Folyammatterv alapján állapítja meg az évente elejthető csukabálnák számát. 2006-ban a kvótát 1 052 példányban maximálták.
Norvégia bálnavadászati joga nem kérdéses, mivel az átmeneti moratóriumhoz nem csatlakozott, amikor azt az IWC elfogadta. Fenntartásainak alapját a Nemzetközi Bálnavadászati Egyezmény (International Convention for the Regulation of Whaling) ötödik cikkelye képezi, az a megállapodás, amely az IWC megalapításáról és működésének feltételeiről rendelkezik. A moratórium jogilag nem kötelezi a tagországokat, mivel a Tanács nem végezte el a tudományos alapokon nyugvó felmérést, mely a moratórium 1990-en túli érvényesítésének feltételét jelentette volna.
Az Egyezmény célja, ahogyan azt annak előszavában is olvashatjuk, hogy „a bálnaállomány fennmaradását biztosítsa, és így a bálnavadászat megfelelő fejlődését lehetővé tegye” Más szóval az Egyezmény célja nem az, hogy a bálnák védelmét öncélúan képviselje, hanem hogy szabályozza a bálnavadászattal kapcsolatos tevékenységeket, oly módon, hogy a jelen és a jövő generációk érdekeit is védje. Az IWC-tagországok - melyek a bálnavadászatot elvből ellenzik, tekintet nélkül az egyes állományok méretére - álláspontja ellentétes a Tanács saját célkitűzéseivel.
A bálna elejtésének módjaiAz IWC komoly erőfeszítéseket tett a bálnavadászat módszereinek fejlesztése érdekében, hogy biztosítsák, hogy az állatok a lehető legkevesebb szenvedésnek legyenek kitéve. Norvégia vezető szerepet vállalt ezen törekvések előmozdításában. A napjainkban használt felszerelés legalább annyira fejlett, vagy még fejlettebb, mint a nagyvadak elejtésénél alkalmazott technikai eszközök,. Ez vonatkozik mind az állatok halálának gyorsaságára, mind pedig a meg nem ölt, csupán megsebzett állatok százalékos arányszámára.- - - -
A csukabálnák halászata megfelő szabályok mellett fenntartható, és ahogyan fentebb is olvasható, egy környezetbarát élelmiszer előállítási forma. A bálnavadászat betiltása csak elfojtja az emberiséget érintő, valós környezetpolitikai kihívásokról szóló vitákat.
Ugrás a lap tetejére
Forrás:
Szerző: Norvég Külügyminisztérium
|
var addthis_pub = "hattis";
var addthis_language = "hu";
Internetmegosztás
|
Külső linkek
Facts about whales in Norwegian waters
Newsletter
Adja meg e-mail címét, regisztráljon, vagy törölje adatait a hírlevélről
Időjárás a keresett helyen
25 április 18:00 - 26 április 0:00
11°C
Utoljára frissítve 25.április 12:42
Következő frissítés 25.április 18:30
Időjárás más helyeken
www.yr.no
Tények
Terület:
385 155 km2
Népesség 2009-ben: 4 801 100
Főváros
Oslo / 59 56 ° N 10 41
Idözóna:
CET (UTC +1)
Nyár (UTC + 2)
Idő Norvégiában
19:48
Az Európai Parlament szerint lehetőleg el kell kerülni, hogy a jövőben tömegesen adjanak át banki adatokat az európai hatóságok az amerikaiaknak. A képviselők az új SWIFT-megállapodás kapcsán szigorú végrehajtási és felügyeleti garanciákat követeltek, ezzel egyidejűleg azonban elhalasztották a légiutasok adatainak átadásáról szóló voksolást.
