Megfigyelhetõ, hogy a társalgás során a
japán beszélgetõpartnerek soha nem mondanak ellent
egymásnak, inkább többértelmû választ
adnak. Jellemzõ az úgynevezett igenlõ tagadás,
ami azt jelenti, hogy az esetleges nemleges választ is az igen
szócska vezeti be. Ha az interlokútorok között
információs zavar lép fel, ezt a japán fél
nem igyekszik visszakérdezéssel tisztázni, hanem inkább
különféle taktikákat alkalmaz annak elkerülésére,
hogy a félreértés kiderüljön, illetve elkerülni
a válaszadást. Ennek oka az attól való félelem,
hogy a partnert bizonytalan helyzetbe hozzák kérdezõsködésükkel,
vagy hogy ennek során maguk válnak nevetségessé.
Ezt pedig mindenáron kerülni igyekszenek, hiszen a japán
kultúrában a szégyen nagy presztízsveszteséget
jelent. A japánok csakúgy mint a kínaiak kedvelik
a többértelmû megfogalmazásokat, a rejtett utalásokat,
mondanivalójukat hosszabb történetekbe, szövegekbe
ágyazva indirekt módon adják elõ.