Group items tagged

1953-1960: a Doomsday Clock és a modern kor történetének egyik legfeszültebb időszaka, ahogy Virág elvtárs mondaná, "a nemzetközi helyzet egyre fokozódik". Olyannyira fokozódik, hogy a mutatót 11 óra 58 perchez (!!) kényszeríti. Fenyegető üzengetések, kölcsönös erőfitogtatás, újabb és újabb termonukleáris kísérletek, bonyolult politikai és hatalmi játszmák...mi lesz a következő lépés?

A Détante a Doomsday Clock-on is nyomott hagyott: az 1959-es Nuclear Non-Proliferation Treaty és az 1972-es SALT 1 szerződés kettő illetve három perccel hátrébb állította az órát. Ez egy ideig némiképp ellensúlyozni tudta azt a jelenséget, hogy a két szuperhatalom által diktált világpolitikába lassan új szereplők is beléptek, és megkezdték az atomenergia terén saját (szárny-) fegyverpróbálgatásaikat. (1960 Gerboise Bleue - Franciaország, 1964 "596" - Kína, 1974 Smiling Buddha - India). A "kis hidegháború" azonban megint közelebb viszi az emberiséget a doomsday-i éjfélhez: 1984 és 1988 között majdnem elérjük az 50-es évekbeli rekordközelséget, hiszen csupán három percnyi távol vagyunk az apokalipszistől.

Ezt csak úgy érdekességképpen: egy hidegháborús kisokos, meglepően sok magyar vonatkozással.

1988-1990, felgyorsuló események: hosszú évek óta először ismét percekkel messzebb kerülünk a doomsday-i éjféltől. Előbb az 1988-as Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty nyomán nyerünk 3 percet, majd a berlini fal leomlása, a vasfüggöny felszámolódása juttat 4 perccel távolabb a 12 órától. "Der Wind der Veränderung blies bis in die Ruinen unserer Republik. Der Sommer kam und Berlin war der schönste Platz auf Erden. Wir hatten das Gefühl im Mittelpunkt der Welt zu stehen. Dort wo sich endlich was bewegte. Und wir bewegten uns mit" - mondja Alexander Kellner. Goodbye, Lenin!