órakor indul a kirándulás, felszállunk a Litorina-ra, ami egyetlen kocsiból áll, a mozdony az elejében, van rajta WC is. Az idegenvezető egy kedves mosolyú fiatalember, portugálul, olaszul és angolul adja elő a mondanivalóját, mivel útitársaink brazilok és olaszok. Mindenkihez egyenként odamegy, mi is váltunk pár szót vele. Még azt is tudja, hogy Budapest Európában van, 'Far away' mondja, mi lelkesen bólogatunk. Elindulunk. Ezt a sínpárt 1885-ben adták át, ez volt az egyetlen útvonal, ami Curitibát összekötötte a tengerrel, Paranagua városával. A vonat nyomvonala a régi indiánösvény mentén épült, ami csak gyalogosan - még öszvérrel is alig - volt járható. Építése nagy áldozatokat követelt, rengetegen meghaltak maláriában és különböző betegségekben. Curitiba magasan, 899 m magasan fekszik és a vonat 110 km távolságot tesz meg kb. 3 óra alatt. Előbb fölmászik 1.010 m magasságba (Roca Nova), onnan folyamatosan ereszkedik lefelé. Lassan döcögve magunk mögött hagyjuk Curitiba külvárosát, az idegenvezető folyamatosan beszél, mutogatja a bevásárlóközpontokat, a rendező pályaudvart, női börtön épületét, nagyon lelkes és jókat nevet a saját viccein. Mi is vihorászunk, mert portugálul beszél 5 percig, olaszul vagy 1 percig, angolul pedig kb. 1 mondatot mond minden látnivalóról, de valahogy mindig pont akkor dudál a masiniszta, úgyhogy azt az 1 beteg mondatot sem értjük. Aztán ahogy behatolunk a trópusi esőerdőbe, lassan elhal a nevetés, a látvány lélegzetelállító, pedig nincs szerencsénk nagyon ködös-felhős az idő. A erdő alját mint összefüggő virágszőnyeg borítja a pistike és más virágok, egyes helyeken hortenzia mezők, egészen mélykékek, kár, hogy éppen elnyíltak már de még látni milyen pompás lehetett. Viaduktokon, alagutakon, hidakon megyünk át, a fák közötti hasadékokon vízesésekre, szakadékokra nyílik kilátás.
Joosep Tens on 20 Apr 10Egyet értek azzal hogy legalább angolul kell tudni, de szerintem most már megkövetelhető még egy európai uniós nyelv. Viszont ha a kormánytagok mögött megfelelő tudású szakemberek állnak, akkor nekik maguknak nem kell feltétlenül mindenben mindig "képben lenniük",
