Valahol Afganisztánban vagy másutt, a polgárháború frontvonalán, egy lerombolt
város egyik házában fekszik egy férfi. Nem halott, de nem is igazán élő: a
koponyájában rekedt golyó miatt sem mozogni, sem beszélni nem tud.
Magatehetetlen testére a felesége visel gondot, akit egyre jobban felőröl a
kiszolgáltatottság és a nélkülözés, miközben két kislányának védelméről is
gondoskodnia kell. Mire a harcok elérnek a ház udvaráig, az asszony egyedül
marad a férfival és egyfolytában beszél hozzá: az elviselhetetlenségig őszinte
gyónás során feltárul a két ember elfojtással és erőszakkal terhes története, s
az asszony kilátástalan küzdelme a vallási tabukkal és kegyetlen tradíciókkal
szemben. Atiq Rahimi kristálytiszta, szikár szövege egy kamera szenvtelenségével
mutatja be a romos ház történéseit és az asszony egyre szenvedélyesebb
önvallomását, bravúrosan elegyítve a modern európai regényírás minimalizmusát a
közel-keleti legendavilág misztikumával.