Az ír-kérdés azért jelentős, mert úgy tűnik, mind közelebb és közelebb kerül a nemzetiségi konfliktus megoldáshoz. Persze itt is létezik néhány sajátos tényező: a hosszú tanulási folyamat, a polgári társadalom képessége a megbékélésre, az egyházak hídépítő szerepe, és Írország mint harmadik fél beavatkozása.

Remélem ennek az éppen nagyon aktuális videónak is helye lehet a nemzetiségi konfliktus témakörben. Az elmúlt kb. fél év történéseit tekintve, ideje lenne már komolyan venni a magyarországi cigánykérdést, ill. bűnözést, bár lehet, hogy igazságos megoldás, vagy "arany középút" nem is létezik ebben a kérdésben.

Obama kezdettől fogva ellenezte az iraki háborút, és már kampányának elején azt ígérte, hogy záros határidőn belül kivonja az amerikai katonákat az iraki, és afgán térségből. Így kevesebb pénzt is folyosítanak majd. Költségvetésüket tekintve ez ésszerű lépésnek tűnik, de megvalósulása még kétséges...

Mint láthattuk az elmúlt évtizedekben, az USA Legfelsőbb Bírósága törvényi úton hiába támogatta a szegregáció felszámolását, a gyakorlatban nem valósult meg a fehérek ellenállása miatt. Viselkedésük ennek ellenére nem tekinthető alkotmányellenesnek (14. alk. kiegészítés), mert nem diszkriminálják a feketéket - de mindemellett persze nem is támogatják őket.

Láthatjuk tehát, hogy a nemzetiségi konfliktusok nem csak akkor alakulhatnak ki, ha az államalkotó nép országában él egy kisebbség. Bosznia-Hercegovina "lakói" - a három, alkotmányban elismert etnikum tagjaiként - egyenrangúak. A konfliktusos helyzet így a vallási különbségek mentén éleződött ki.

Ahogyan Magyarországon a magyar-cigány, az Államokban a fehér-fekete kapcsolat jelent állandó konfliktust. Az USA-beli oktatási integrációért a feketék küzdöttek évtizedeken keresztül (20. század második fele), és a Supreme Court (Legfelsőbb Bíróság) többnyire nekik kedvező döntéseket hozott. Azonban a törvényi szabályozás ellenére sem valósult meg maradéktalanul az integráció, mert a fehér szülők a külvárosokba költöztek, és ott olyan drága iskolákba íratták gyermekeiket, amik a feketék számára egyáltalán nem voltak elérhetők - ez az ún. "white flight".

E 4 kritérium nemcsak a nemzetiséggé válás feltételeit, hanem egyben az államépítés alapjait is jelenti. Mivel a cigányságnál egyik sem teljesül, más nemzetiségek államaiban laknak, és - ugyan eltérő módon, de - megpróbálnak alkalmazkodni az adott ország szokásaihoz.

Szomália helyzete tehát jelenleg államkudarcként fogható fel. A bukott államon olyan országokat értünk, ahol a nemzetközileg elismert vezetés képtelenné vált a lakosság alapvető szükségleteinek biztosítására, így például a közbiztonság megteremtésére, illetve ahol ez a nemzetközileg elismert vezetés ténylegesen nem ellenőrizte az állam területét.

A PPP = Public-Private Partnership, azaz a közfeladatok megoldása a közszféra és a magántőke együttműködésével. Magyarországon talán ez a felállás még gyerekcipőben jár, más államokban ez már régóta működik különböző területeken, többek között a tömegközlekedés fejlesztésével kapcsolatban is. Érdekes példaként tudnám hozni az itthoni PPP-re a szombathelyi büntetés-végrehajtási intézetet, mely nemrég épült fel magántőkéből, az állam pedig 10 évnyi "bérlés" után tudhatja majd magáénak.

Nagyon érdekesnek találom ezt a statisztikát. Ahogy végigfutottam az államokat, nagyjából mindegyik konfliktus ismert. A "győzedelmes szeparatizmus" kategóriába sorolt Észak-Ciprus esetében például a görög-török viszont vizsgáljuk (Észak: török, Dél: görög). Bár Észak- és Dél-Ciprus együtt alkotnak államot, a gyakorlatban ez nem így működik: délről az északi (török) részre érve újra elő kell vennünk az útlevelet - kvázi mintha másik országba érkeznénk.