Group items tagged

Kötelező és ajánlott oltások Az utazások előtt kötelező és ajánlott oltások nem járnak különösebb kellemetlenséggel, legfeljebb az utánajárásra kell megfelelő időt hagyni. A hasznuk viszont felmérhetetlen, akár (például a hepatitiszoltás esetében) még a szomszédos tengerparti országokba utazva is, hát még, ha olyan vidéket választunk úti célnak, amelyeken még honosak az Európában már nemzedékek óta ismeretlen vagy örvendetesen ritka betegségek. Az elővigyázatosságot indokolja, hogy épp ezeken a területeken (elsősorban Afrika és Dél-Amerika egyes országaiban) alacsonyabb szintű az egészségügyi ellátás, külföldiként korlátozottabbak a betegek egészségügyi és szociális jogai, és a betegségek kezelései igen költségesek is. Az adott éghajlati övezeten és a célországon belül az sem mindegy, hogy nagyvárosba, idegenforgalmi központként nemzetközivé vált tengerpartra vagy az inkább csak az őslakosok által lakott dzsungelbe, trópusi hegyvidékre készülünk. Fontos, hogy mikor indul, és mennyi időt szándékozik ott tölteni az utazó: egy háromnapos kongresszusra aligha kell akkora előkészület, mint egy hónapos országjárásra. A tanácsadás során megvizsgálják az illető anamnézisét is, jelenlegi egészségi állapotát, nincs-e az adott oltásoknak valamilyen ellenjavallata. Sárgaláz -, hepatitis A, B -, veszettség, gennyes agyhártyagyulladás, kanyaró, rózsahimlő, mumpsz, agyhártyagyulladás , diftéria, tetanusz, tífusz, kolera, gyermekbénulás, kullancs okozta agyvelőgyulladás és bárányhimlő elleni oltások kerülhetnek szóba. Újabban, a kelet-ázsiai térségben előforduló aggasztó megbetegedések, járvánnyal fenyegető kórokozók miatt bizonyos esetben az utazás előtt ajánlott az influenza és a tüdőgyulladás egyik kórokozója elleni oltás is. A hazai jogrendszer külföldi utazás során egyetlen kötelező védőoltást szabályoz, ez pedig a sárgaláz elleni, amelyet Közép-Afrika és Dél-Amerika bizonyos országaiba készülők kötelesek beadatni. Külföldi országok más fertőző betegségek elleni védőoltást is kötelezővé tehetnek, illetve javasolhatnak. Így például Szaud-Arábiában vízumot sem adnak agyhártya-gyulladás elleni védőoltás nélkül.

Aggodalmát fejezte ki az ENSZ csütörtökön az emberi jogi helyzet romlása miatt Afganisztánban, kiemelve a konfliktus polgári áldozatainak növekvő számát és a nők elleni erőszakot.

Az ENSZ bírálta az afgán kormányt, mert az alkotmányban rögzített garanciák és nemzetközi kötelezettségei ellenére kudarcot vallott a nők jogainak védelme terén.

A 2002. október 24-én rendezett ún. „Grand Gathering”-en Lord Robertson, NATO-főtitkár egyértelműen meghatározta, hogy a Tudományos Programnak milyen irányban kell változnia. Az Észak Atlanti Tanács elvárásának megfelelően pedig a Tudományos Programnak NATO-relevanciára és áthatóságra, népszerűségre kellett törekednie. A Tudományos Program 2003-tól kezdett a biztonsággal és a terrorizmus elleni védekezéssel összefüggő kutatási témákra összpontosítani. Ennek megfelelően a Programot és alprogramjait át kellett alakítani, és az új célkitűzéseket jobban kifejező elnevezést kellett keresni. A NATO Tudományos Programjának új neve „Biztonság a Tudomány Segítségével” (Security Through Science) Program lett.

Az Országos Rendőr-főkapitányság statisztikái szerint az úgynevezett nemzeti, etnikai, faji kisebbség, vagy vallási csoport elleni erőszakos cselekmények száma az elmúlt években alig változott.

Az ENSZ megpróbált Szomáliában humanitárius segítséget nyújtani, illetve közvetíteni a szemben álló felek között 1995 márciusáig, amikor az ENSZ is kivonult az országból. A világszervezet békemissziója tûz alá került, s 151 ENSZ-katona életét vesztette. Miután az ENSZ otthagyta Szomáliát, a becslések szerint az éhínség következtében mintegy 300-500.000 ember halt meg.  Etiópia támogatásával több vezetõ egyetértett egy Nemzeti Megmentõ Tanács létrehozásában. A nemzeti megbékélést azonban gátolta, hogy Kenya támogatásával és Hussein Aideed  (néhai Mohamed Farah Aideed fia) kisebb rivális csoportok alakultak. Mivel a két frakció nem tudott megegyezni, az Európai Unió visszautasította a Szomáliának szánt segítséget.  A klánok vezetõi végül Egyiptomban találkoztak, s megegyeztek abban, hogy 1998 tavaszán egy ideiglenes kormányt, valamint Nemzetgyûlés állítanak fel. Az „újraegyesítõk” ideája egyszerû volt: van egy szomáliai állam ami eltûnt, tehát újra kell egyesíteni. (Idõközben ugyanis nemcsak Somaliland vált függetlenné, hanem a sokkal nagyobb gazdasági sikernek örvendõ Puntland is Abdullahi Youssouf vezetésével.) Az újraegyesítés ötletét az Arab Liga, Egyiptom, Olaszország, valamint diszkréten az ENSZ is támogatta. Azonban az senkinek nem jutott az eszébe, hogy feltegye a kérdést: miért tûnt el Szomália egysége? Márpedig e kérdés hiánya vezetett az ENSZ 1992 decemberi, majd 1995 márciusi bukásához. Az állam ugyanis, mint egy, a klánok felett álló egység teljesen idegen a szomáliai kultúrában. Ebbõl a megvilágításból sohasem vizsgálták meg a problémát, soha nem keresték Szomália felbomlásának mélyebb okait. A nyugati értelemben vett „állam” értelmezése mérföldekre volt a Somalilandban és Puntlandban kreált „regionális adminisztráció” lényegétõl. A „regionális adminisztrációk” ugyanis nem állnak a klánok felett, és megfelelõ egyensúlyt tudnak biztosítani a különféle alklánok között. Nem csoda, hogy 1997 végén újra fellángoltak a harcok, amelyben több mint 2000 ember vesztette életét, s több mint százezren váltak hajléktalanná. A gyors segítségnyújtás ekkor is a szomáliai frakciók egymás elleni küzdelme gátolta. 

USA külügyminisztériuma által kiadott 2008-as emberi jogi jelentés

roma közösség tagjai célpontjai voltak a társadalmi erőszaknak

A Magyarországra vonatkozó fejezetben az olvasható: a szélsőségeseknek egyre inkább célpontjai a romák és más sötét bőrű személyek, a romák elleni erőszakos események négy ember halálához és több sérüléshez vezettek

It is also working closely with partner countries and organizations to ensure broad cooperation in the fight against terrorism.

NATO’s Article 5 declaration

A Magyarországra vonatkozó fejezetben az olvasható: a szélsőségeseknek egyre inkább célpontjai a romák és más sötét bőrű személyek; a romák elleni erőszakos események négy ember halálához és több sérüléshez vezettek. Folytatódott a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetése az oktatás, a lakásviszonyok, a foglalkoztatás és a szociális ellátás terén. Továbbra is probléma a melegekkel szembeni erőszak és durva bánásmód.

1938 elején nagy felzúdulást keltett a tisztikarban, hogy Hitler átvette a Wehrmacht főparancsnokságát, és menesztette két rangidős tábornokát, Blomberg hadügyminisztert és Fritschet, a szárazföldi csapatok főparancsnokát. A tisztogatás során rajtuk kívül még legalább negyven magas rangú tisztet mozdítottak el. A sértett és megalázott tisztek és tábornokok közül többen lettek a Harmadik Birodalom ellenállói. Hitler háború előtti területgyarapítási kalandjai rövidesen cselekvésre ösztönözték az ellenállókat.

Ebbõl adódóan - kimondva, kimondatlanul - azt a következtetést is levonják, hogy a NATO nem központi eleme a terrorizmus elleni küzdelemnek, annak - legjobb esetben is - csak marginális szerepet szánnak.

közös érdekek közé tartozik a terrorizmus elleni küzdelem és a tömegpusztító fegyverek leszerelése – fűzte hozzá.

Rakéták elleni hatékonyabb védelem programja