Hétfőn délelőtt 10 óráig a Montenegró függetlenné válásáról szóló népszavazáson leadott rekordszámú szavazat 95 százalékát számolták össze és a jelenlegi állás szerint a Szerbiától való függetlenség támogatói állnak nyerésre. Az államszövetség felbomlásához, a montenegrói miniállam megalakulásához a szavazatok 55 százaléka kell, az igenek jelenleg 55,4 százalékon állnak, de 25 ezer szavazatot még nem számoltak össze, a választási bizottság elnöke szerint azonban az eredmény érdemben már nem változik.

A magam részéről Koszovó függetlenségét a népek önrendelkezési jogának győzelmeként ünneplem. A nemzetközi jognak ez a talán legnemesebb alapelve az emberiség történetében csaknem mindig a hatalmi erőviszonyok áldozatává vált.

Új államelnököt választott a hétvégén a szomáliai parlament. Minden más esetben és helyszínen hírelemzők a helyzet normalizálásáról beszélnének egy ilyen bejelentést követően. Szomáliára azonban sok minden igaz, csak a normális kifejezés nem. S messze nem csak az afrikai ország partjainál garázdálkodó kalózok miatt.

Az ENSZ megpróbált Szomáliában humanitárius segítséget nyújtani, illetve közvetíteni a szemben álló felek között 1995 márciusáig, amikor az ENSZ is kivonult az országból. A világszervezet békemissziója tûz alá került, s 151 ENSZ-katona életét vesztette. Miután az ENSZ otthagyta Szomáliát, a becslések szerint az éhínség következtében mintegy 300-500.000 ember halt meg.  Etiópia támogatásával több vezetõ egyetértett egy Nemzeti Megmentõ Tanács létrehozásában. A nemzeti megbékélést azonban gátolta, hogy Kenya támogatásával és Hussein Aideed  (néhai Mohamed Farah Aideed fia) kisebb rivális csoportok alakultak. Mivel a két frakció nem tudott megegyezni, az Európai Unió visszautasította a Szomáliának szánt segítséget.  A klánok vezetõi végül Egyiptomban találkoztak, s megegyeztek abban, hogy 1998 tavaszán egy ideiglenes kormányt, valamint Nemzetgyûlés állítanak fel. Az „újraegyesítõk” ideája egyszerû volt: van egy szomáliai állam ami eltûnt, tehát újra kell egyesíteni. (Idõközben ugyanis nemcsak Somaliland vált függetlenné, hanem a sokkal nagyobb gazdasági sikernek örvendõ Puntland is Abdullahi Youssouf vezetésével.) Az újraegyesítés ötletét az Arab Liga, Egyiptom, Olaszország, valamint diszkréten az ENSZ is támogatta. Azonban az senkinek nem jutott az eszébe, hogy feltegye a kérdést: miért tûnt el Szomália egysége? Márpedig e kérdés hiánya vezetett az ENSZ 1992 decemberi, majd 1995 márciusi bukásához. Az állam ugyanis, mint egy, a klánok felett álló egység teljesen idegen a szomáliai kultúrában. Ebbõl a megvilágításból sohasem vizsgálták meg a problémát, soha nem keresték Szomália felbomlásának mélyebb okait. A nyugati értelemben vett „állam” értelmezése mérföldekre volt a Somalilandban és Puntlandban kreált „regionális adminisztráció” lényegétõl. A „regionális adminisztrációk” ugyanis nem állnak a klánok felett, és megfelelõ egyensúlyt tudnak biztosítani a különféle alklánok között. Nem csoda, hogy 1997 végén újra fellángoltak a harcok, amelyben több mint 2000 ember vesztette életét, s több mint százezren váltak hajléktalanná. A gyors segítségnyújtás ekkor is a szomáliai frakciók egymás elleni küzdelme gátolta. 

Évtizedek óta klánok és hadurak háborúznak Szomáliában. A fegyveres konfliktusok egyik állandó résztvevője Etiópia is, csakúgy, mint a terrorizmus elleni háborúját hirdető Egyesült Államok. Az ENSZ-nek még saját embereit sem sikerült megvédenie, ezért a nemzetközi szervezet elhagyta az országot, így még azt is nehéz pontosan megmondani, mi folyik Szomáliában.

Mély aggodalmát fejezte ki a roma közösség tagjai ellen "Magyarországon és más európai uniós tagállamokban" a közelmúltban elkövetett támadások miatt Vladimír Spidla, az Európai Bizottság esélyegyenlőségi felelőse.

Tatárszentgyörgy: agyonlőtték apát és fiát 2009. február 23. 16:33:00 function open_popup(cime,szelesseg,magassag,ablak){ if (typeof usrwindow != 'undefined'){ if (!usrwindow.closed){usrwindow.close();}} usrwindow=window.open(cime, ablak, 'toolbar=yes,scrollbars=yes,menubar=yes,top=0,left=0,resizable=yes,hotkeys=yes,width='+szelesseg+',height='+magassag); } Nyomtatható verzió Cikk továbbküldése Hozzászólás (35 db) if(!window.goA)document.write(''); if(window.goA)goA.addZone(19182,{displayOptions:{bannerhome:'http://ad.adverticum.net'}}); Agyonlőtték azt a kisfiút és édesapját, akiknek holttestét egy tatárszentgyörgyi lakástűz során találták meg hétfőre virradóra - közölte a boncolási jegyzőkönyv eddigi eredményét ismertetve a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi vezetője az MTI-vel.

Ne bántsátok a romákat!

Bíró Anna Mária: -Az első szembeötlő különbség Erdélyben: az erőszak hiánya. A román-magyar feszültséget sohasem próbálták erőszakosan megoldani. Az észak-ír kérdésre viszont ez a jellemző, ugyanis az IRA, az Ír Köztársasági Hadsereg a terrorizmus eszközeivel próbált állításainak nyomatékot adni, ami Erdélyben nem volt. A másik pedig az, hogy Erdélyben nemcsak a vallási, hanem a nyelvi és etnikai különbözőség egybeesik, míg Írországban bonyolítja a helyzetet, hogy az etnikai különbözőség nem nyilvánvaló. Ott van, ott lappang, de a vallási különbözőség a neve. A protestánsok és az írek etnikailag különböznek,  az írek, a gaelek, vagyis kelták, de mégis a vallás mentén különülnek el katolikusokként és protestánsokként. Nagy bonyodalmat okoz, hogy a nyelvük azonos, pontosabban az, hogy az ír nyelv kihalóban van.

Ki a felelős azért, hogy a hazai cigányság legelesettebb tömegei főként az erőszak nyelvén képesek kommunikálni a többséggel? Márpedig az erőszak vak és ostoba, olyan megmagyarázhatatlan szörnyűségekhez vezethet, mint az olaszliszkai lincselés.