Group items tagged

Egy óra, amely több, mint 60 éve az utolsó negyed fogságában van… elromlott talán? Hiszen a mutatók hibátlanok. A technika tökéletes. Akkor miért pulzál mégis egy emberöltő óta éjfél körül? A válasz történelmi perceinkben rejlik, olyan pillanatokban, amelyek az óramutatókat a 12-es szám bűvkörében tartották - pedig, ha a Doomsday Clock csak egyszer is éjfélt mutat, abban a pillanatban az emberiségnek is ütött az órája. Miért vagyunk hát ma, 2010-ben is 6 percre a teljes megsemmisüléstől, miért nem voltunk képesek soha 17 percnél távolabb kerülni az ítéletidőtől? Sokan, sokféle magyarázatot adnak, de az is lehet, hogy erre nincsen mentség. Talán közelebb jutunk a válaszhoz, ha megvizsgáljuk, melyek voltak ennek a szimbolikus órának - amely a Chicagói Egyetemen felállítva jelzi, hogy éppen milyen közel állunk egy lehetséges nukleáris/biológiai/éghajlati globális katasztrófához - a legérdekesebb (legnyomasztóbb?) percei.

A legfontosabb pillanatok rövid összefoglalása, jó kiindulópont a tüzetesebb vizsgálódáshoz (a wikipedia timeline-jára is érdemes egy pillantást vetni.)

Az 1960-as évektől a nukleáris fegyverkezés veszélyei egyre nyilvánvalóbbá válnak és egyfajta tudományos együttműködés van kibontakozóban: ezért 1960-ban a Doomsday Clock mutatóit 5 perccel visszaállítják. Az 1963-ban az USA, az Egyesült Királyság és a Szovjetunió által megkötött Partial Test Ban Treaty pedig újabb mérföldkőnek bizonyul: a preambulumban olvasható szöveg valóban az enyhülés politikáját sugallja, s így az óra mutatója ismét 5 perccel távolabb kerül az ítéletidőtől: 1963-ban 11 óra 48 percnél áll. Ugyanakkor meglepő, hogy az 1962-es kubai rakétaválság mit sem mozdított a Doomsday Clock mutatóján - elvégre sokan jegyzik ezt a dátumot úgy, mint a "majdnem 3. világháború" potenciális előestéjét.

2010. január - 1 perccel visszaállították az órát, így "már" 6 perc választ el minket éjféltől. A tudósok a visszaállítás okaként az obamai külpolitikát, a fegyverkorlátozás terén való pragmatikusabb és tárgyalókészebb hozzáállást nevezték meg. Reményteli esemény, de a 6 perc még mindig nagyon közel van...

2007: ismét közelebb jutunk 2 perccel éjfélhez. Észak-Korea és Irán is fellép a nukleáris hatalmak pódiumára, az USA és Oroszország fegyverkorlátozási lépései nem bizonyulnak hathatósnak: 26000 atomfegyver létezéséről biztosan tudnak mindkét országban. Ráadásul a Doomsday Clock körül csoportosuló tudósok a nukleráis katasztrófa mellett az éghajlatváltozást is megnevezik az apokaliptikus éjfélhez sodró tényezőként.

És végül egy zseniális, hátborzongató képregényfilm, amely fogja az emberiség hataloméhségét, belemártja egy adag fantasztikumba, aztán felmutatja nekünk. Mi pedig kénytelenek vagyunk szembesülni azzal a félelmetes groteszkségű játszmával, amely a bizalmatlanság közös nevezőjéből táplálkozik, s amelyből képtelenek vagyunk kiszállni: a Doomsday Clock utolsó negyedében egymás rabjaivá válunk.

Egy mozgalom, amelynek célja az óra lehető legnagyobb mértékű visszaállítása, a lehetséges alternatívák széles körű ismeretetése. Nagyon izgalmas kérdés, hogyan fog alakulni a Doomsday Clock és az emberiség sorsa a jövőben.

1953-1960: a Doomsday Clock és a modern kor történetének egyik legfeszültebb időszaka, ahogy Virág elvtárs mondaná, "a nemzetközi helyzet egyre fokozódik". Olyannyira fokozódik, hogy a mutatót 11 óra 58 perchez (!!) kényszeríti. Fenyegető üzengetések, kölcsönös erőfitogtatás, újabb és újabb termonukleáris kísérletek, bonyolult politikai és hatalmi játszmák...mi lesz a következő lépés?

A Détante a Doomsday Clock-on is nyomott hagyott: az 1959-es Nuclear Non-Proliferation Treaty és az 1972-es SALT 1 szerződés kettő illetve három perccel hátrébb állította az órát. Ez egy ideig némiképp ellensúlyozni tudta azt a jelenséget, hogy a két szuperhatalom által diktált világpolitikába lassan új szereplők is beléptek, és megkezdték az atomenergia terén saját (szárny-) fegyverpróbálgatásaikat. (1960 Gerboise Bleue - Franciaország, 1964 "596" - Kína, 1974 Smiling Buddha - India). A "kis hidegháború" azonban megint közelebb viszi az emberiséget a doomsday-i éjfélhez: 1984 és 1988 között majdnem elérjük az 50-es évekbeli rekordközelséget, hiszen csupán három percnyi távol vagyunk az apokalipszistől.

1991: a Doomsday Clock egyik rekordja: a START 1 szerződés aláírásával az órát 7 perccel visszaállítják, így 17 perc távolságra kerülünk az apokalipszistől. Ennél távolabb sosem jutottunk...

"He (The Comedian) saw the true face of the 20th century and chose to become a reflection, a parody of it. No one else saw the joke, that's why he was lonely. Heard joke once: Man goes to doctor. Says he's depressed. Says life seems harsh and cruel. Says he feels all alone in a threatening world where what lies ahead is vague and uncertain. Doctor says "Treatment is simple. Great clown Pagliacci is in town tonight. Go and see him. That should pick you up." Man bursts into tears. Says "But, doctor...I am Pagliacci." Good joke. Everybody laugh. Roll on snare drum. Curtains. Fade to black." /Rorschach/