Pillanatnyilag erősen foglalkoztatnak a tudásról szóló elméletek, mégpedig abból a megfontolásból, hogy tudást cserélni (és kollektívan fejleszteni) csak akkor tudunk, ha az tárolva van, tárolni pedig csak olyasmit tudunk, amiről tudjuk, hogy micsoda. Miképpen tároljunk és cseréljünk például intuíciókat, holisztikus tapasztalatokat?
Ehhez olvastam nagy izgalommal Kondor Zsuzsanna cikkét az Információs Társadalomban. Megtalálható a NETIS oldalain: http://netis.nyme.hu/mod/resource/view.php?id=676 (A NETIS az információs társadalomról szóló kurzus, amelynek van egy konnektivizmus-fejezete is.) (http://netis.nyme.hu)
A másodlagos szóbeliség jellegéről, a tudás beágyazottságáról, a net-generáció új tudásáról szól.
Kérdés az is, hogy jól van-e feltéve a kérdés...

Mindenesetre számomra és a tanítási gyakorlatom számára fontos kérdés marad, hogy milyen típusú tudást hogyan tároljunk. Így bukkantam a narratív tudásmenedzsmentbe, ami jó eszköz volt arra például, hogy a sikersztorikon keresztül ismerjem meg a nem definitív tudásokat. Nem tanuláselméletről volt szó egyébként, hanem tudáselméletről.
(De tényleg arról szól ez a fórum, hogy megmondjuk egymásnak a tutit?)
Zsolt Kulcsár wrote:
> ez a kérdés? "Miképpen tároljunk és cseréljünk például intuíciókat, holisztikus tapasztalatokat?"
>
> Szerintem ez így pontatlan, mert:
> - intuíciót nem tárolunk, az egy előhívási mechanizmus, mely az implicit tudásra vonatkozik. Tehát implicit tudásanyagot tárolunk, azok átadása pedig implicit módon történik (metakommunikáció).
> - holisztikus tapasztalatokra vonatkozó tanulási/pedagógiai eszköz a fogalomtérképészet. mi van még? :)
>
> A tanuláselméletekkel valóban célszerű foglalkozni, ez jelentheti az igazi módszertani kapaszkodót a technológiák közötti kiigazodásban (is).