Alkotmány, államforma [szerkesztés]
Észak-Korea saját bevallása szerint dzsucse (önellátó) állam[2] Kim Ir Szen, az államalapító, valamint fia és örököse, Kim Dzsongil személyi kultuszával. Kim Ir Szen 1994-ben bekövetkezett halála után nem neveztek ki senkit utódjául, hanem a köztársaság örökös elnökének kiáltották ki.
Észak-Korea megalakulása óta három alkotmánya volt. A jelenleg érvényben levőt 1998. szeptember 5-én fogadták el, az előzőket 1948-ban és 1972-ben. Az alkotmány szabályozza a kormányzat működését és a Koreai Munkáspárt jogköreit a kormányzással kapcsolatban.
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás [szerkesztés]
Normálisan a miniszterelnök az állam vezetője, bár az igazi hatalom Kim Dzsongil kezében van, aki a KMP és a hadsereg feje. Ezen felül rengeteg más tisztség van még, de a Koreai Munkáspárt Főtitkári, a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöki és a Koreai Népi Hadsereg főparancsnoki címe a legfontosabb. Az államon belül általában „kedves vezér” néven emlegetik, míg apját, Kim Ir Szent, „nagy vezérnek” hívják.
A törvényhozás szerve a Legfelsőbb Népi Gyűlés, az ország egykamarás parlamentje. Tagjai a 687 választókörzet küldöttei, őket 5 évente választják meg. Minden küldött a Demokratikus Mozgalom a Szülőföld Egyesítéséért nevű pártot képviseli, amely alá a Koreai Munkáspárt is tartozik. Rendszerint csak évente párszor ülésezik, ekkor általában jóváhagyják az uralkodó párt döntéseit. Bár a Népi Gyűlés feladata a törvényhozás, gyakran átruházza ezt a hatalmat a kisebb, de erősebb elnökségre, amelyet a tagjai közül választanak. Az elnökség dönt akkor is, amikor a Gyűlésnek épp nincs ülésszaka.
Politikai pártok [szerkesztés]
Észak-Korea pártállam. Az uralkodó párt a Demokrata Mozgalom a Szülőföld Egyesítéséért, amely a Koreai Munkáspárt és két kisebb poltikai erő, a Koreai Szociáldemokrata Párt és a Cshondoista Cshongu Párt koalíciójából jött létre. Ezek a pártok nevezik ki a Legfelsőbb Népi Gyűlés összes képviselőjét.
Közigazgatási felosztás [szerkesztés]
