A szövetkezeti eszme kifejlôdését a kapitalizmus keletkezése váltotta ki – bár a történelem folyamán voltak különféle társulások korábban is –, ugyanis a kibontakozó egyoldalú tôkeközpontúság mellékhatásaira kínált alternatív megoldást. A szövetkezeti mozgalom bölcsôje Európa, de a világ csaknem minden részére eljutott. Megállapítható, hogy a mozgalom történelme során számos változata alakult ki. A közép- és kelet-európai országokban lezajlott szocialista politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás kimunkálta a szövetkezetek egyik különleges formáját, a termelôszövetkezeteket. Mivel a szervezôdés alulról építkezik, így a felmerülô igényekhez gyorsan és könnyen lehet kialakítani a megfelelô szervezetet és érdekeltségi rendszert. Ez egyben azt is jelentette, hogy sokféle struktúra alakult ki. A fejlett országokban a klasszikus szövetkezeti elvek mellett új, tôkeérdekeltségû elemek is beépültek a szövetkezetekbe. A szövetkezeti mozgalom legfontosabb jellemzôje, és ez adja különleges gazdasági és szociális lehetôségeit, hogy önszervezôdésre és önérdekeltségre épít.