Szakszeminárium 2008/09

és a befektetők olyan lendülettel nyúlnak a zsebükbe a kifejezés hallatán, mintha tíz éve azt mondta volna nekik valaki, hogy eBay, vagy azt, hogy Amazon.

A második webet maga a névadó is szívesen határozza meg példákkal: a "hosszú farokra" (long tail, a kishirdetők, kisvállalkozások, kisfogyasztók tömege) építő Google AdSense például 2.0-s, míg a nagy hirdetőket szokásos módszerekkel befogó DoubleClick még 1.0-ás, csakúgy, mint a hagyományos módszerekkel szerkesztett, autoriter Britannica Online - szemben a kollaboratív, nyílt forráskódra épített, bárki által bütykölhető Wikipediával.

Azon lehet a legnagyobbat kacagni, aki a legkomolyabban veszi magát. A Web 2.0 Validator nevű poénoldalon például bárki ellenőrizheti, egy irányban halad-e szájtja a legújabb trendekkel. A kritériumokból (amelyeket a kettő pont nulla szellemében természetesen bárki bővíthet) pompásan kirajzolódik a 2.0 paródiája: akkor trendi a szájtgazda, ha használja a Google Maps API-t, ismeri a Nitrót és a Rubyt, használ AJAX-ot, AdSense-et, megemlíti szájtján a "meta" vagy a "micro" szavakat, linkel a Flickr-ra és természetesen publikus bétaállapotban van - mint ahogy maga a Validator is abban van. (A rend kedvéért: a Validator az Indexnek 3 pontot ad, de semmi baj, mert a legkettőpontnullásabb Google összesen egypontos, és a Web 2.0-ra szakosodott sztahanov.blog.hu [1] is csak 11-et kap a lehetséges 35-ből, pedig ott aztán tényleg van minden, ami 2.0.)