A száj jele a négyzet, kiejtése a mandarin nyelvben kou, a négyféle zenei hangsúly közül a harmadikkal. Az ötös szám ejtése vu, szintén a harmadik hangsúllyal. A kettő összetételével kapott jelet így lehet lefordítani: „olyasmi, ami a szájjal van kapcsolatban és úgy kell ejteni, mint az ötöst” Merthogy az „én” kínaiul szintén vu, igaz, hogy a második hangsúllyal, de ez részletkérdés.
Ez körülbelül olyan, mintha magyarul úgy próbálnánk leírni a kutyát, hogy rajzolunk négy lábat és egy kutat: négy lába van és úgy hangzik (az eleje), mint a kút. A módszer teljesen hibátlanul működne, ha az emberek ezt tanulnák az iskolában.
Az összetett jelek is lehetnek részei újabb összetételeknek. A szó jele a szájból és a bűn jeléből áll össze: „a száj bűne – a szó”, de mivel a bűnt és a szót is jannak kell ejteni, ez igazából szintén hszing-seng-zi. Ha pedig ezt egyesítjük az én jelével, azt kapjuk: „az én szavaim”, ami nem más, mint a nyelv jele.
